A D-vitamin alkalmasint gátolja a szabálytalan sejtek elszaporodását, azaz megvéd a ráktól, amellett, hogy segíti annak gyógyítását. A tudósok azt gyanítják, hogy a napsütöttebb régiók, főleg Dél-Európa lakói azért betegszenek meg ritkábban rákban, mert vérükben magasabb a "nap-vitamin" szintje (minél északabbra megyünk, 13 rákfajta annál gyakrabban fordul elő). Többször betegszenek meg rákban az elhízott emberek, akiknél a D-vitamint a zsírszövet tárolja kihasználatlanul, másfelől a cukorbetegek, akiknél a veseműködés zavarai gátolják e vitaminnak emészthető formába való átalakítását.

Rabelais, majd Kant ismerték fel az elsők közt, hogy a nevetés pharmakon. Mai tudásunk alapján ezt már igazolni is tudjuk. A nevetés jótékony hatását többek közt a testedzésével lehet összehasonlítani. A nevetés „belső kocogás”, mely minden szervünket megmozgatja.

Minél többet edzenek a nők, annál kevésbé fenyegeti őket a mellrák veszélye. A testgyakorlás akár 38%-kal is csökkentheti a kockázatot!

Leonie Heilbronn és kutatócsoportja (Louisianai Egyetem) kísérlettel bizonyította, hogy az alacsony kalóriatartalmú étkek fogyasztása meghosszabbítja az életet.

Egy állatfaj képes kicselezni a halált, amikor már öregedni kezdene, szó szerint visszafiatalodik.

Mára a tudósok állítólag képesek sejteket fiatalítani, igaz, egyelőre laboratóriumi körülmények között. Ami az állati és emberi szervezetek megfiatalítását illeti, szintén folynak a kísérletek: elsősorban az USA-ban, ahol például hormonok adagolásával próbálják az állatokat és embereket visszafiatalítani.

Az egyik monda szerint Aphrodité, a szépség és szerelem istennője, Ciprus szigeténél emelkedett ki a tengerből, egy sziklánál, melyet Aphrodité sziklájának neveznek.Úgy tartották, hogy aki ezt a sziklát körbeússza, örökre fiatal marad...

Az idézet a futurológus Ray Kurzweil-tól (Wellesley Műszaki Egyetem, Massachusetts) származik, aki az öregedést már nem tartja többnek mérnöki problémánál, mely hamarosan megoldható lesz, miáltal a természetes halál is eltűnik úgy a XXI. század végére. 

Edmund Chein doktor eredetileg olyan páciensekkel foglalkozott, akiknek hormonfunkciói sérülések következtében károsodtak. Eközben lett figyelmes arra, hogy a hormonok pótlása „újjáépítő” hatást gyakorolt az izmokra, a csonttömegre, a bőrre és más szervekre is. Elkezdte tanulmányozni az idevágó irodalmat, s ekkor találkozott az alábbi 1990-es kísérlettel, amely későbbi hormonterápiás módszerének alapja lett.