Ha sokat nevetünk egy nap, az még egy maratoni futásnál is többet ér. Szív- és érrendszeri szempontból húsz másodperc nevetés megfelel három perc evezésnek vagy sebes gyaloglásnak! Nevetéskor megemelkedik a pulzus és a vérnyomás, felgyorsul a vérkeringés – majd a nevetést követően a pulzus megnyugszik és a vérnyomás lecsökken. Miként az edzésnek, a nevetésnek is két fázisát különböztethetjük meg: az „arousal” fázist, amikor a szívritmus nő, és az ellazulási fázist, amikor a szív megnyugszik. Nevetés közben pulzusunk 120 BpM-et is elérhet. Tehát a nevetés megdolgoztatja a szívizmokat, növeli a vérkeringést, így több oxigén jut el szerveinkhez.

A nevetés éppúgy eustressz (jó stressz), mint a mozgás, tehát szimpatikus aktivációt vált ki, s ezt az aktivációt mindkét esetben pozitív érzések, esetleg eufória kísérik. Ilyenkor a stressz negatív összetevője hiányzik. A distressznél (rossz stressz) a kortizol nevű hormon szintje megnő, méghozzá elég tartósan, és elnyomja az immunrendszert: ezért negatív stressznek kitéve könnyebben leszünk betegek.
Úgy tűnik, hogy a nevetés és a mozgás épp fordított hatással vannak az immunrendszerre, mint a distresszek. Amikor nevetünk vagy kocogunk, megnő a rákos sejteket és fertőző ágenseket, pl. vírusokat elpusztító természetes ölősejtek száma. Ha szívből nevetünk, ez úgy modulálja az immunrendszer összetevőit, mint egy karmester a zenekart. Ráadásul ezek a változások elég tartósak: egy kiadós nevetés után több óráig is fennmaradnak. A stressz olykor álmatlansághoz vezet – a nevetés ebből is kigyógyíthat.
További egyezés a mozgás és a nevetés közt, hogy mindkettő fájdalomcsillapító, mivel felszabadítják a belső opiátokat, pl. az endorfinokat. Ezek a belső opiátok kapcsolódnak a játékkal és a kötelékteremtéssel is, elsősorban fiatal egyedeknél. Az agy legnagyobb opioid-rendszere a középső hipotalamuszban található. E terület sérülése fokozza az agressziót; az opioid-rendszer tehát aktív gátlás alatt tartja az agresszivitást fiatal állatoknál, s ezért nem sértik meg egymást játékuk közben.

Jakabffy Éva, Jakabffy Zsófia

Életmód, egészség
 

[Napozás] A nap napos oldala

Lehet, hogy a nap kerülése károsabb, mint a mértékletes napozás? Prof. Michael Holick-nak le kellett mondania az állásáról a Bostoni Egyetem Bőrgyógyászati Klinikáján, amikor egy éve azt merészelte állítani, hogy a nap nem káros, hanem számos veszélyes betegséget gyógyít, még tumorokat is. Ő maga igencsak meglepődött nézetei fogadta-tásán, hiszen könyvében felhívta a figyelmet arra, hogy óvatosan kell napozni..

Ma már viszont egyre több szakember ért egyet Holick véleményével. Az Amerikai Rák Társaság visszavonta korábbi ajánlását, miszerint feltétel nélkül kerülni kell a napot. Egyes orvosok szerint 15 percig még délben is nyugodtan lehetünk a napon, mindenféle védekezés (védőruházat, naptej) nélkül. Ez nemrégen még eretnekségnek számított. A naptejgyártó kozmetikai cégek ösztönzésére a bőrgyógyászok az ultraviola sugárzást az egyik legveszélyesebb rákkeltő tényezőnek mondták az azbeszt, a dohányzás és az ionizáló sugárzás mellett. Ez erősen túlzott állításnak tűnik: a nap nem rákkeltő, és a napfény kerülése károsabb, mint a mértékletes napozás, akár még naptej nélkül is. Prof. Edwarda Giovannucci (Harvard Egyetem) kutatásaiból ugyanis kiderül, hogy minden a túlzott napozás okozta bőrrák-esetre kb. 30 olyan rákos megbetegedés esik, amely a napfény hiányával függ össze!

Védelem a rákkal szemben

Már a gyarmati időkben megfigyelték angol orvosok, hogy a bőrhámlásban szenvedő európaiaknál a visszaesés akkor ritkább, ha Indiában vagy Délkelet-Ázsiában tartózkodnak.

A fény erősíti a szervezet ellenállóképességét, javítja a közérzetet, elősegíti a lelki zavarok gyógyítását, ahogy ezt már Hippokratész is bizonygatta. A depresszió gyógyítása eredményesebb, ha a betegek napsütötte, déli helyiségekben tartózkodnak. Kutatások kimutatták, hogy fény hatására növekszik a szervezetben a közérzetre, hangulatra hatást gyakorló hírvivő molekulák - pl. a szerotonin - szintje. Nem véletlen, hogy a viszonylag fényhiányos területeken, mint az északi országok, illetve a fényhiányos időszakokban, mint a téli hónapok, a depresszió is gyakoribb.

A nap hatására képződik a bőrben a D-vitamin aktív alakja, amely erősíti a szervezetet, véd a különböző betegségektől, köztük a rákoktól is. Azok a férfiak, akik legalább 20 órát vannak hetente a napon, fele olyan gyakran betegszenek meg prosztatarákban. Azokat a nőket pedig, akiknek a szervezetében magas a D-vitamin szintje, kevésbé fenyegeti a mell- és a petefészekrák, s egyébként ritkábban szenvednek menstruáció előtti feszültségben is. Holick szerint a napfény a következő betegségek megelőzésében segíthet: magas vérnyomás, stroke, szívinfarktus. Drámaian - mintegy 80 százalékkal - csökkenti a napozás az I. típusú diabétesz kialakulásának veszélyét; s felére csökkenti a vastagbélrák s az abban való elhalálozás rizikóját is.

És akik gyakran napoznak, azokra 30-40 százalékkal kevésbé sújt le a non-Hodgkin limfóma (nyirokrák) - mutatták ki a stockholmi Karolinska Intézet szakembereinek kutatásai, melyek során több mint háromezer limfómás beteg és ugyanennyi egészséges kontrollszemély kérdőívre adott válaszait hasonlították össze.

Sőt: a megfelelően magas D-vitamin-szint még gyógyítja is a rákot! Az Albuquerque Mexikói Egyetem szakértői bizonyították, hogy a napfény javítja a sokszor halálos kimenetelű bőrrákban - melanómában - szenvedők túlélési esélyeit, mivel hatására a daganat kevésbé agresszívvá válik. A szerzők szerint a halálozás csökkenésének oka a napfény hatására a bőrben fokozott mértékben termelődő D-vitamin lehet. (Másik lehetséges magyarázat, hogy a napártalomnak kitett bőrsejtek "öngyilkosságot követnek el", így csökkentve a bőrrák terjedését). Mindazonáltal a szerzők is figyelmeztetnek arra, hogy a túlzásba vitt napozás bőrrákhoz vezet, s ezért kerülendő. Julia Newton Bishop (Brit Rákkutató Intézet) szerint óvatosan kell kezelni a kapott eredményeket, mivel kétségtelen, hogy a melanómát elsősorban a napsugárzás okozza. Szerinte az is lehetséges, hogy azoknál a melanómás betegeknél, akiket napoztattak, a daganat kevésbé agresszív fajtája jelent meg.